És mondjuk megállni egy pillanatra, visszatekinteni a múltra, kinek köszönhetjük, hogy most azok vagyunk, akik. Hát persze, hogy elsősorban a szüleinknek. Néhány kedves szóval, mondattal érdemes, sőt, kell is számukra hangsúlyoznunk, mennyire fontosak nekünk.

Mondd el nekik…

...hogy csodálod őket!

Bevallom, amíg nem költöztem külön a szüleimtől, majd nem lett saját családom, fel sem fogtam, mennyire nem egyszerű gyerkőccel, férjjel, munkával, háztartással ellavírozni az élet sűrűjében. Aztán belegondoltam, hogy bizony a szüleiknek sem lehetett könnyű, sőt! Add tudtukra, mennyire csodálod őket, hogy amellett, hogy Téged felneveltek, az élet egyéb területein is megállták a helyüket.

... hogy köszönettel tartozol mindenért!

Minden gyerek igyekszik támogatni a szüleit, így megköszönve mindazt, amit értük tettek. Lehet ez a támogatás „fizikai”, anyagi, de jó néha egy kicsit lelkileg is erősíteni őket. Néha nem árt kimondani csak úgy is, hogy „Köszönök mindent!”.

... hogy szeretnél velük több időt tölteni!

Sőt, ha lehet, szánj is rájuk több időt, amilyen gyakran csak lehet, látogasd őket! Lehet, ez néhanapján csak egy „Hogy vagytok?” kérdés erejéig tart, de számukra minden perc kincs, amit velük töltesz.

... szereted őket!

Valószínűleg ezt nem is kell magyarázni, és ez az, amit nem lehet elégszer mondani. De azért érdemes próbálkozni.