– Erre van a telkünk, úgy ötven méterre – mutatott a Cinege utca felső szakasza felé a könnyeivel küszködő férj, Szabó Frigyes. – Ott pedig a házunk – intett a közeli Kerámia utca felé. – Ahol pedig most állunk, a kettő között, ennek a füves területnek, egy parknak a szélén, az a támadás helyszíne.

A hétfőn otthon tartózkodó Szabó Frigyes egészen pontosan 9 óra 36 perckor kapott egy telefonhívást egy ismerőstől. „Frici bácsi, azonnal jöjjön a Cinege utcába, mert nagy baj van.” Feleségét ekkor már közel egy órája marták az elkerített területről kiszökő kutyák lankadatlan erővel és szívóssággal.

Szily Lajos és Szabó Frigyes a kutyatámadás helyszínén - (Fotók: Mártonfai Dénes) 

– A Cinege utcai sarki ház két óriás schnauzere kapta el a nejemet – folytatta a férj. – Leteperték a földre és tépték, ahogyan csak tudták. Szinte az összes ruhát leszaggatták róla. Az arcát meg tudta védeni kezeivel, de testének nagy részét összeharapdálták: ha nem jön Szily Lajos, alighanem végzetes lett volna ez a kutyatámadás. Feleségemet így is két órán át altatták és másfél órán át műtötték. Mozdulni sem tud.

Szily Lajos jobban járt. A Liszt Ferenc Zeneiskola művésztanára „mindössze” három harapással megúszta. Valamint némi lelki traumával.

– Itt lakom a szomszédban és reggelente, ahogyan szoktam, kisétáltam a kertbe. A túlsó szélre tekintve azt vettem észre, hogy a lábszár középig érő fűben két sötétszőrű, lihegő kutya ül, a két eb között valami különös alakzat fekszik a földön. Azután egyszer csak látom, hogy egy kar emelkedik ki az alakzatból... A kutyák rögtön rávetették magukat. Szörnyű látvány volt... Azonnal fogtam a vasvillát és a mobiltelefont és igyekeztem a park széléhez. Közben hívtam a mentőket és a rendőröket. A helyszínre érve ráordítottam a két állatra, hogy takarodjanak el onnan, de ez semmit sem ért: őrjöngve támadtak nekem és meg is haraptak. Ütöttem-vágtam, ahogyan csak tudtam, ezzel legalább azt elértem, hogy a schnauzerek békén hagyták korábbi áldozatukat. Azután a partoldalon feltűnt egy terepjáró...

Major Zsolt egyik barátjával autózott arrafelé, tanyájához. A vasvillás alak – Szily Lajos – kétségbeesett integetését látva a fiatalember úgy döntött, hogy kiszáll az autóból. El lehet képzelni megdöbbenését, amikor közvetlen közelében két vérben forgó szemű kutya tűnt fel. Az ebek új prédát találtak személyében.

– Az egyik szemből, a másik oldalról rohant rám. Védekeztem, ahogy tudtam, rúgtam és ütöttem, mígnem az autó túloldalára nem kerültem. Ekkor barátom gázt adott, kinyitotta a hátsó ajtót én pedig bevetettem magam a kocsiba. Egy közeli építkezésnél kértünk segítséget. Jómagam egy tízszer tízes gerendával fegyverkeztem fel, mások ásót és lapátot hoztak magukkal.

Ennek az alkalmi harci különítménynek, velük együtt Szily Lajosnak a határozott fellépése – mondhatni ellentámadása – kellett ahhoz, hogy végül is a két állat visszavonuljon a vackára. Az összecsapás hevességét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az egyik tajtékzó eben kettétört a karvastagságú husáng.

Szabó Frigyes megtette a feljelentést a kutyák tulajdonosa ellen. A gazdát mi is kerestük, több alkalommal is, lehetőséget kínálva a megszólalásra, de nem jártunk sikerrel: a telefon vagy hosszú ideig kicsengett, vagy üzenetrögzítő jelentkezett be.

Forrás: teol.hu