Mert van néhány olyan kérdés, kérés, felkiáltás, amit ha gyakran hall a gyerkőc, meglehet, a kis lelkében egy életre nyomot hagy. De mégis, melyek azok a mondatok, amikkel nem árt, ha csínján bánunk a kicsik felé, akár szülőként, nagytesóként, nagyszülőként?

„A fiúk nem sírnak!”

De nem ám! Sőt, a fiúknak érzelmeik sincsenek, illetve ha vannak is, azokat nem illik kimutatni! Nem egy generáció nőtt fel ennek szellemében, ám nem biztos, hogy ez a helyes megoldás. Egy gyereknek, legyen lány vagy fiú, ki kell tudnia fejezni az érzelmeit gyermek és felnőtt korában egyaránt. És igen, néha a fiúk is sírnak…

„Milyen frankó kissrác lehetne belőled!”

A feltételes mód miatt egy fiúnak sem eshet ez túl jól, de ha egy lányka hallja ezt! Pláne a kamaszkor küszöbén! Hát, nem lesz valami biztos a saját nőiességében…

„Most nézd meg, a Pistike/Nórika milyen szépen viselkedik/tanul/rajzol/énekel stb.!”

Ha egy mód van rá, ne hasonlítgassuk a gyerekünket más gyerkőchöz. Ha így teszünk, azzal egyenes utat adunk neki az alacsony önbizalomhoz, önbecsüléshez.

„Hát adj egy puszit a nagynénidnek!”

A gyerek épp nincs puszilkodós kedvében, de mi minden áron arra szeretnénk rávenni, hogy búcsúzóul, vagy üdvözlésképpen nyomjon egy cuppanósat a „kedvenc” rokonunk orcájára – a gyerkőc leghevesebb tiltakozása ellenére is. Ha lehet, ne erőltessük a dolgot, nyilván megvan az oka a gyermeknek, miért nem akar perpillanat „bratyizni”.

„Ugyan, katonadolog!”

Igen, persze, tudjuk. És mint fentebb is írtuk, a fiúk nem sírnak…

„Apa/anya már megint butaságokat beszél!”

Ha valamiben nem értenek egyet a szülők, azzal nem oldják meg, ha a másikat lejáratják a gyerek előtt. Ezzel csak rombolják egymás tekintélyét a gyerek szemében, és egy idő után azt érik el, hogy sem az apa, sem az anya nem tudja fegyelmezni a gyereket.

„Ne legyél már olyan gyerekes!”

Anya/Apa, Te meg legyél már olyan vicces!

Forrás: miss.at