Hajdu Miklós: 1956 kötelez. Nem eshetünk a szomorúság és a csalódottság csapdájába. Nem mondhatjuk azt, hogy nincs elég erőnk felkelni a zsarnok ellen. Nem tehetjük azt, hogy a távkapcsolót nyomkodva vagy a facebook-on lájkokat osztogatva szurkolunk annak a maroknyi embernek, azoknak, akik helyettünk nyitják ki a szájukat, akik helyettünk tesznek fel kérdéseket, akik helyettünk vonulnak az utcákra, mikor azt látják, - ahogy mi is látjuk -, hogy fortélyos félelembe taszítják az országot, hogy gyűlölséget szítanak, kirekesztenek, megbélyegeznek népeket, csoportokat és honfitársainkat.

Amikor azt látjuk, hogy a hatalmon lévők az eszközökben egyre kevésbé válogatva akarják már nemcsak eltitkolni, hanem elfojtani a más véleményt. Igen, már a gondolkodás szabadságát akarják elvenni! Igen, már magától a gondolkodástól akarnak elrettenteni! És lehet, hogy még nem küldik a fekete autót a mégis gondolkodókért, a szabadon szólókért, de céljaiban nincs különbség az akkori rendszer és a mai rezsim között. Ezért kötelez mindannyiunkat 1956.

Hatvan éve a magyarok egy olyan kormány ellen keltek fel, ami nem az emberekért, hanem az emberek ellen kormányzott. Ma, 2016-ban újra ilyen kormány van hatalmon, Magyarországon.

• Mindkét hatalom a szabadság esküdt ellensége. Hatvan éve szó sem lehetett a sajtó szabadságáról, most is erővel nyomják el, ma is lapokat tiltanak be, tévéket vásárolnak fel, MEGPRÓBÁL­JÁK MEGSZEREZNI A MÉDIA FELETTI TOTÁLIS KONTROLLT annak érdekében, hogy százezrek és milliók helyett csupán tízezrekhez jussanak el a hatalom számára kínos, a jellegét és céljait leleplező hírek.

Hatvan éve sem lehetett népszavazást tartani a fontos kérdésekről, ma pedig kopasz verőemberek akadályoznak meg minket abban, hogy éljünk a jogainkkal. Hatvan éve a Kelettől függött a kormány, Orbán Viktor ma újból Európa ellen dolgozik.

• 1956-ban sokan azt hihették, hogy a Rákosi-rendszer megdönthetetlen. Ma pedig sokan azt hiszik, hogy az Orbán-rendszert nem lehet leváltani. Ez egyik rendszer esetén sem igaz. A tömeg ereje, az együttműködés, a szabadságvágy minden elnyomó hatalmat képes leváltani.

• A Fidesz ki akarja sajátítani a történelmet, a nemzetet, a büszkeséget. Hazaárulónak mondanak mindenkit, aki nem hajbókol Orbán Viktor centrális erőtere és cinikusan Nemzeti Együttműködésnek nevezett rendszere előtt. Idegenszívűnek mondják azokat, akik hisznek a szabadságban és a nyugati értékekben, a kereszténységhez is méltó emberségben.

Ki akarják radírozni a baloldalt 1956-ból, mintha Nagy Imre és a demokratikus szocializmus, majd a plurális demokrácia vágya nem is létezett volna. És ki akarják törölni a baloldalt a mai politikából, mert nem a nemzet sorskérdéseit sokszor másként megoldani kívánó versengő ellenfélként, hanem kiiktatandó ellenségként tekintenek rá.

• Ezek hazugságok: pontosan olyan hazugságok, ami ellen 1956 felkelői forradalmat csináltak. A magyarok nem tűrik sokáig, ha hazudnak nekik. A Fidesz hat éves kormányzása alatt elvesztette minden erkölcsi alapját arra, hogy 1956-ot megítélje. Pontosan azt a szabadságot, békét és egyetértést zúzza szét a kormányzásuk, amiért hatvan éve a magyarok küzdöttek.

Mert nem azért keltek fel, hogy hatvan év után is a dolgozói szegénységről és a hatalmon lévők urizálásáról kelljen beszélni.

Nem azért küzdöttek, hogy ennyi év után is kérdéses legyen a megélhetés, ami miatt félmillió magyar kénytelen a határokon túl boldogulását keresni.

’56 hősei nem azért harcoltak, hogy ma a közmunka megalázó, de lekötelező kegyajándékként tegyen újabb százezreket kiszolgáltatottá. Hogy nyugdíjasok tömegeinek kelljen hó végén arról dönteni, hogy esznek-e vagy a gyógyszert váltják ki.

1956-ban nem azért kiáltottak, hogy ma a köz szolgái, a köztisztviselők és a közalkalmazottak egzisztenciális fenyegetettségként éljék meg, ha ki merik nyitni a szájukat, hogy úgy érezzék (mint, ahogy nem ritkán közlik is velük), hogy emiatt elveszthetik az állásukat és, hogy az ő szüleik és nagyszüleik emiatt szintén elhallgatnak.

Ahol ennyi kiszolgáltatottság, ennyi alávetettség van, ahol milliók számára záródnak el a felemelkedés esélyei, ahol csak a szervilis klientúra juthat koncokhoz, miközben az uraik szétlopják az országot, ott nincs szabadság. Nincs szabadság az országban, nincs a falvakban és városokban, nincs szabadság Baján sem. Elég, ha meghallgatjuk barátainkat, ha beszélünk ismerőseinkkel a piacon, ha belenézünk az önkormányzati sajtóba, a testületi ülés közvetítésébe.

És igen! Ezt neked „köszönhetjük” Fidesz-kdnp, neked, Orbán Viktor és nektek Zsigók, Fercsákok és Vácityok.

A félelem elhallgattathat. De a lélek háborog. A gerincet meghajlásra lehet kényszeríteni, de megroppanni nem fog.

KATT A FOTÓRA TOVÁBBI KÉPEKÉRT!

• Magyarországnak olyan kormányra van szüksége, amely leszámol az állandó háborúval. Békét teremt és demokráciát, gyógyító és nem várakoztató egészségügyet, mindenki számára hozzáférhető oktatást, biztos nyugdíjat, és segítő kezet nyújt azoknak, akik erre rászorulnak. Ez az MSZP, ez a baloldal programja.

• Szövetségben meg fogjuk buktatni Orbán Viktort és a Fideszt. Olyan országot építünk majd ahol nemcsak a haverok és rokonok lehetnek sikeresek, ahol mindenkinek van esélye felemelkedni, ahol mindenki magáénak érezheti az ünnepeket.

• Nekünk ugyanaz az álmunk, mint 1956 forradalmárainak: egy független, demokratikus, szabad országban akarunk élni. Tudjuk, ki a szövetséges, és azt is, hogy ki akar elnyomni minket. Egyetlen teendőnk van tehát, kiharcolni a szabadságot, ami jár a magyaroknak, 56 hőseinek és az utódjaiknak.

’56 kötelez. Elérkezik a pillanat, amikor a „király meztelensége” mindenki számára láthatóvá válik. Amikor felemelkednek a tekintetek és találkoznak egymással. Amikor NEM, nem a barikádokon, hanem otthon, a barátoknál, a piacon, az utcán, ki némán, ki hangosan és lesz, aki kiáltva meghozza a döntését, hogy: ELÉG VOLT!

László Károly: A hivatalos propaganda nap, mint nap megpróbálja elhitetni velünk, hogy a magyar nép 1956-ban azt akarta, amiben ma része van. A jelent ’56 megvalósult álmaként tüntetik fel, mintha a forradalomnak nem az lett volna a célja, hogy az ember szabadságban és demokráciában valósíthassa meg önmagát. Hatvan évvel az 1956-os forradalom után Magyarországon négy millióan élnek a létminimum alatt, a lakosság 20 százaléka alultáplált, köztük gyermekek százezrei.

A társadalmon külföldi pénzügyi csoportok uralkodnak, az ipari és a mezőgazdasági termelés jó része is idegen tőkések tulajdonában van. Olcsó munkaerőnkből húznak busás hasznot multinacionális trösztök, és hazai vállalkozások. Elburjánzott a korrupció, soha nem látott szakadék tátong gazdagság és szegénység között, demokratikus mezbe bújtatott egyszemélyi irányításban van részünk. Fallal és szögesdróttal védik ezt a társadalmi valóságot, szóhasználatuk szerint a Nemzetet.

Alamuszi propaganda módszerekkel, tervszerű agymosással el akarják hitetni velünk, hogy hála nekik, megvalósult 1956 álma: a felszabadulás az elnyomás alól, a függetlenség és a szabadság. A nép kezébe vette sorsának irányítását, csak éppen rájuk bízta, más elfoglaltsága miatt, különös tekintettel mindennapi betevő falatjának előkerítésére. Történelmünk egyik legszebb fejezetét próbálják átírni hatalmi céljaik érdekében. Szabadságon saját szabadságukat értik, egyenlőségen az egyenlőtlenséget, testvériségen az idegengyűlöletre, a más fajok, kultúrák és vallások elutasítására épülő nemzeti együvé tartozást.

Irányításukkal Magyarország arra vállalkozott, hogy megvédje az európai „keresztény civilizációt” a gyaurokkal szemben. Kidobják az alkotmányt, alaptörvényt írnak helyette, melyet most éppen hetedszer akarnak módosítani, hivatkozással az általuk kiírt népszavazásra, amelyet elbuktak, mert érvénytelennek bizonyult, de ők úgy tekintik, mintha érvényes lett volna. Nekik mindent szabad, nekünk csak azt, ami nekik jó! Látványos életszínvonal-emelkedésről szóló hírekkel bombáznak minket a közszolgálati média csatornáin keresztül, nehogy lássuk a valóságot, mely körülvesz: a szegénységet és a nyomort, ezrek kilakoltatását, a tömeges fagyhalált, a kivándorlást, fiataljaink vergődését, az igazságszolgáltatás alárendelését a profitérdeket kiszolgáló politikának.

Gúnyt űznek egyenlőségből és társadalmi igazságosságból. Hagyják, hogy Magyarország száz leggazdagabbja 2015-ben 130 milliárd Forintot zsebeljen be, a leggazdagabbak leggazdagabbja pedig egyedül 10 milliárdot, miközben csaknem egy millióan napi 250-500 Forintból tengődnek!

El akarják velünk hitetni, hogy 56 forradalmárainak pontosan az volt a céljuk, ami manapság idehaza van. Hogy a pesti srácok azért áldozták életüket, hogy a mai srácoknak ne maradjon más, mint az utca, vagy kénytelenek legyenek külföldre vándorolni, ha nem akarnak itthon nyomorogni. Vajon a magyar nép 1956-ban a szegénységért, a gazdasági-társadalmi elnyomásért, a minden képzeletet felülmúló kizsákmányolásért, embermilliók életének tönkre tételéért vonult volna az utcára?  

Azért emelték magasra a nemzeti lobogót a Műszaki Egyetemen, a Bem téren, a Nagykörúton és a Corvin-közben, hogy egy velejéig korrupt rendszer jöjjön el, mely még az igazságszolgáltatást is maga alá rendeli, hogy eltussolja a felelősséget, és a bűn büntetlen maradhasson?

Lehet, hogy 1956 eszméjét nem is ez a rendszer képviseli? Mert, ha lehet, akkor a rendszeren kell változtatni, nem ’56-on!

"László Károly felolvasta Dr. Simó Endre,
a Magyar Szociális Fórum alapítójának 1956 álma és a jelen
valósága című jegyzetét".