Ez késztetett arra, hogy elgondolkodjak azon, hogy mit is kellene jelentenie, vagy mit is jelentett régen a Karácsony az emberek számára, és mivé alakult át az utóbbi években.

A Karácsony a szeretet ünnepe, vagy legalábbis annak kellene lennie. A régi időkben ezeken a napokon összegyűlt a család és az ünnepi asztalt körülülve hallgatták az öregek - már sokszor elmesélt és gyakran a mesélő hangulata szerint változó - anekdotáit, az asszonyok varrogattak, a gyerekek játszottak, rohangáltak a felnőttek között, a férfiak meséltek, megvitatták az élet nagy kérdéseit. Nyugalom és béke honolt a házakban, még a történelmileg nehezebb időszakokban is. Úgy tűnhetett, hogy erre a néhány napra szinte megállt az idő és a szeretet vette át a szerepet a családok életében. Kiléptek a hétköznapi rutinból. A gyerekek a házi készítésű szaloncukrokat majszolták és a családtagok által varrt vagy faragott játékokkal játszottak, meséket hallgattak, sőt gyakran az egész család közösen játszott valamilyen társasjátékot. És ami a legfontosabb, hogy ez bizony független volt a családok anyagi helyzetétől. Legfeljebb csak a terített asztalon megtalálható ételek típusában vagy mennyiségében volt különbség.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a világ évről-évre folyamatosan változik, és nem lehet a régi dolgokhoz foggal-körömmel ragaszkodni. De talán nem kellene megfeledkeznünk arról a nagyon fontos dologról, hogy a Karácsony a szeretet ünnepe. Mert mivé is vált mára ez az ünnep? Sokak számára azt jelenti, hogy végre van néhány munkaszüneti nap, amikor nem kell rohanni, de előtte azonban az amúgy is mozgalmas hétköznapok még jelentős és gyakran igen megterhelő feladatokkal egészülnek ki. Meg kell tervezni és el kell készíteni az ünnepi menüt, ki kell találni, hogy ki milyen ajándékot. Mindezt természetesen a szokásos feladataink, a mindennapi munkánk mellett.

Az embereket figyelve azt is észrevettem, hogy jelentősen megváltoztak ajándékozási szokásaink. Sajnos egyre több családnak már az ünnepi menühöz való alapanyagok beszerzése is komoly anyagi nehézségekbe ütközik és hosszú heteken keresztül azért spórolnak, hogy legalább Karácsony napján kerüljön hús az asztalra és sokaknak a fára, meg az ajándékokra már nem is marad pénzük.

A családok másik részének ugyan az ünnepi menü beszerzése és elkészítése nem feltétlenül jelent akkora megterhelést, de az ajándékozás már igen. Így Karácsonyra időzítik azoknak a dolgoknak a beszerzését, ami feltétlenül szükséges. Így például a gyerek ekkor kap a kinőtt téli kabátja helyett újat, vagy az elromlott mosógép helyett ekkor vesz a család másikat. Szóval elsősorban a praktikus és feltétlenül szükséges dolgok fognak a fa alá kerülni ajándékként.

Van a családoknak egy harmadik csoportja is, ahol az ajándékozás már semmilyen szempontból nem magáról a megajándékozottról vagy az ajándékról szól. Náluk szinte árverseny alakul ki, és csupán az a fontos, hogy ki milyen drága ajándékot tud beszerezni a másiknak, és nem az, hogy mit vesz, vagy akinek szánták valójában mit is szeretne, az meg végképp nem szempont, hogy kinek mire is lenne igazán szüksége.

De akármelyik anyagi helyzetben lévő családot nézzük is egyben mindenki közös abban, hogy megfeledkezik a Karácsony lényegéről, a szeretetről. Mára ez az ünnep is egy feladat lett a sok közül, amit a társadalmi elvárásoknak megfelelően és anyagi lehetőségeink szerint meg kell oldani. A cél az, hogy ezt minél frappánsabban, minél gyorsabban és minél kevesebb energia befektetéssel tudjuk le és használhassuk ezeket a napokat a pihenésre. Így legtöbben nem teszünk mást, minthogy elkészítjük a szokásos ünnepi menüt, még akkor is, ha a család nem feltétlenül szereti. Megvesszük az újabb sálat, nyakkendőt, zoknit, legót, telefont, dvd-t - és még sorolhatnám - a fa alá, mert ez a legegyszerűbb, könnyen beszerezhető és még csak sokat sem kell törni a fejünket, hogy kit mivel ajándékozzunk meg. A szegénységben élő családoknál pedig a bánat és a szomorúság veszi át a helyét a szeretetnek és a békességnek, mert még sokszor az ünnepi menü is gondot jelent.

Mára eltűnt a készülődés öröme, a titkolózás, az ajándékok rejtegetése, a várakozás, hogy a megajándékozott mennyire fog örülni. Már hónapokkal korábban terveztük, hogy mivel szerezhetünk örömet és lepjük meg családtagjainkat. Az ünnepi napokból kikopott a nyugalom, a békesség, ma már nem érezzük, hogy erre a néhány napra megállna körülöttünk az idő, sőt talán épp ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk. Azt, hogy mire igazán felfogjuk, hogy itt a Karácsony addigra már el is múlt, folytatódik a napi rutin elölről és még csak ki sem pihenhettük magunkat igazán.

A Karácsony a pillanatok varázsa. Amikor egy idős néni kosarát felcipeled a negyedik emeletre, amikor egy szomorú embert megvigasztalsz, amikor élményt adsz valakinek, amikor egy állaton segítesz, amikor egy gyermeket átölelsz, és amikor a boltban mosolyogva kívánsz szép napot valakinek.

Amikor meglátod a felhős égen a szivárványt, amikor vasárnap reggel kisüt a nap, amikor hirtelen hatalmas pelyhekben havazni kezd, az mind-mind a Karácsony ünnepe!

Hogy ez nincs ott a mindennapokban? De igen! Ha észrevesszük, ott van! 

Áldott, Békés, Szeretetben gazdag Karácsonyt kívánok ezúton is Mindenkinek!

(ma.hu)