A megemlékezésen részt vett Üveges Tibor, a helyi alapszervezet elnöke, Jaszenovics Istvánné önkormányzati képviselő, valamint Hornyák József, a Bács-Kiskun megyei közgyűlés képviselője és helyi aktivisták, szimpatizánsok.

Mészáros István:

61 év múlt el, hogy a magyar nemzet fellázadt az idegen elnyomás ellen. Akkor az a bizonyos pohár betelt. A mai napon megkérdezem: a mi poharunk meddig van? Mit mondanak a még élő 56-os forradalmárok? Meddig kell tűrnünk még az idegen és hazai hatalmak elnyomását? Mert igen, elnyomás és zsarnokság uralkodik ma is hazánkban! A fegyverük nem a tankok és a gépfegyverek, hanem a szellemi értékek romba döntése, a Nemzet teljes ellehetetlenítése. Ez a fajta ellenség nem szemtől szembe támad, attól gyávább. Kihasználja azt ellenünk, hogy a magyar felemelt fejjel néz szembe a veszéllyel, ahogyan ezt 1956. október 23.-án is tették dicső elődeink!

Mert ők voltak azok, akik 1848 után is megmutatták a világnak, a magyarság felmeri emelni a fejét!

Felemeli a fejét és a kezét is, csakhogy megvédje hazáját, nemzeti eszmeiségét. Az akkori tett beleivódott az emberekbe, még ha annyira próbálták is kitörölni történelmünkből is. A mai napig köztünk élő túlélők elmondása és a hős áldozatokra emlékezés is azt kívánja, vigyük tovább azt a szellemi örökséget, melyet ránk hagytak.

Tisztelettel adózunk a még élő hősökre is, mert tudjuk ők a velünk élő történelem.

De elmondhatjuk azt is: van velünk élő történelem SZÉGYENFOLTJAI is! Akik gondolkodás nélkül küldték halálba magyarjainkat, csak hogy megfeleljenek az idegen elnyomásnak. Mai napig büntetlenül. Mert nem érvényesül az igazságszolgáltatás. Mert újkori idegen eszméknek kell mostan megfelelnünk?!  Amikor büntetlenül lehet gyalázni nagy magyarjainkat, porba tiporni eszmeiségünket és ehhez még a mai ítélethozók némelyike még asszisztál is.

Az egyértelmű vád bebizonyosodott: a kommunista zsarnoki elnyomó hatalom kiszolgálói mai napig büntetlenül élvezik az életet. Az ÉLETET, melyet sokszor egy tollvonással elvettek magyar emberektől, csak azért mert a nemzettől idegen dogmák ellen emelték fel szavukat!

Azt mondják: az akkori törvénykezés nevében jártak el. Ezek szerint minden korban meghozott hatalmi intézkedéseket legálisnak kell tekintetünk? Még akkor is, ha utólag bebizonyosodott a gyalázatos indíttatás? Amikor napjainkban koholt vádak alapján bíróság elé hurcolnak idős embereket, mert hazájukat szolgálták és az alaptalan vádaskodó rágalmak ellenére sem találnak ellenük olyan bizonyítékokat, ami a legcsekélyebb összefüggést bizonyítaná a felhozott rágalmakkal szemben. Gyalázat!

De a mai nap nem erről szól. A mai nap a dicsőségről, a hitről kell, hogy szóljon. Arról a dicsőségről, amit október 23.-a hozott el, és arról a hitről, ami eleinket vezérelte. Ez a hit kell, hogy éltessen bennünket, hogy a harcot fel tudjuk venni mai ellenségeinkkel szemben.

Meg kell felelnünk annak az elvárásnak, amit a Nemzetünk megkívánt azon az októberi napon.

Mert mi példaképnek tekintjük a forradalmárokat, mint ahogy példaképnek tekintjük történelmünk nagyjait is. Hiszen Pongrátz Gergely is ezekkel a szavakkal adta át a lyukas zászló a Jobbiknak: „Nekünk az egyik lábunk már a sírban van, a fáklya kiesik a kezünkből. Nektek kell átvenni, azt a szellemiséget, azokat az eszméket, amiért ötvenhatban olyan sok bajtársunk halt meg. Nektek kell továbbvinni, a tietek a jövő, nekünk már csak múltunk van!”

Mi Nemzetünk felemelkedését célozzuk meg, minden erőnkkel segítve azt. Ebben nagy szerepet kap az a hatalmas lelkesedés, amit 56 hősei iránt érzünk. Kérem a Mindenhatót ezt az érzést ossza meg Nemzetünk minden magyarjával,  és mindannyiunk nevében kérem azt hogy eljöjjön a Szebb Jövő!