Fercsák Róbert polgármestert idézzük: „Az alig 40 ezer lelket számláló város ezen a hétvégén mintegy 120 ezer ember ellátásáról, jólétéről, szórakozásáról gondoskodik.” – valahol papíron biztos létezik ez a szám és a terv. A tények egészen mást mutattak.

Az egész úgy nézett ki, mint valami felvonulás, búcsú, falunap, főzünk egyet, finomat, beszélgetünk, ácsorgunk, sétálunk, nézelődünk, vattacukor, nyalóka, gumicukor, óriás lufi, drága víz, drága kaja, még drágább helypénz, programocska, zenekarocska, elképesztő tömeg, estére sokkal többen, ilyen Band-olyan Band, színpadon szünetek, csend, halk zene, álldogálunk, igyunk egyet, hazait kosárból, le a szigetbe, fel a térre és vice versa.

További képek ITT!

Készültek elképesztő étkek, halászlé formájában, ettünk finomat, kóstoltunk, szimatoltunk, csodálkoztunk, gyönyörködtünk!

Az utca emberével beszélve: nem ezt várták, a fellépőknek tituláltak közül a legtöbben senkit nem ismertek, kivéve az LGT nevet, a formációt nem. Ez olyan, mintha a magyar foci válogatott helyett a reptérre megérkezik a baktalórántházai kispályás magyar válogatott, címeres mezben.

Beszéltünk külföldiekkel, vajdaságiakkal, erdélyiekkel, sokaknak tetszett maga az ötlet, a sok ember, a hal, a főzés, de a szórakozás nulla. A szigetben és a téren egyaránt láttunk jókedvű asztaltársaságot, saját zene, Önszórakoztatás, de a lényeg még mindig várat magára, remek produkciók, kiváló fellépők, vagy legalább egy ütős valaki (k), neves hazai, külföldi együttes. Nem feltétlen az AC/DC-re gondoltam, de akár :)

Rutinos rendezvényszervezőként merem állítani, hogy kellene valami új, valami más, nem a Fásyra gondolok, más helyszín, más színpad, ötletek, kreativitás, szórakoztatás, ha már eljön „120 ezer ember”!

Ne csináljunk ultra- mega-giga pikniket, hallal spékelve, még jó hogy nem leptek el bennünket a különböző országos és külföldi média képviseletek, szegények mit filmeznének? Maradjon ez a mi kis titkunk, saját médiával, esetleg a közmédia „rózsaszín lufikat eregetve”, felturbózva egy kicsit vagy nagyon az eseményt. Ezzel sincs baj, már megszoktuk, csak a helyiek és az ideérkező vendégek is kapjanak valamit a jóból!

Nyugodtan lehetne kérni telefonos segítséget az elődöktől, akik sok mindent nagyon jól csináltak, nem baj, ha valaki nem ért hozzá, akkor el kell menni, tanítani iskolába vagy rádiózni, netán horgászni és egy jó halat főzni.

„Ez kb. olyan, mintha kapnál egy pontyot és csinálnál belőle halas lecsót, halászlé helyett.”

Összességében voltak jó momentumok az elmúlt napokban, de rengeteg a hiba, giccses, gagyi és amatőr pillanatok jellemezték ezt az olykor még nagyszerű, nemzetközileg is elismert Fesztivált.

Sajnos az elmúlt évek tapasztalatai alapján elmondható, hogy rengeteg városi rendezvény folyamatosan épül le, amolyan kötelezően „megcsináltuk” módszerrel és nem tudni az okát, vagy kevés a pénz (habár a közpénz összege nem csökken), támogató is van vagy mégsem. Ultra minimális profit keletkezik év végén a szervező cégnél, valahol ereszt a csap, vagy eltört a vezeték a föld alatt!

Na, majd a XXII.! De, hogy egy klasszikus szavaival éljek „Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!

A bajai halászlé a legfinomabb!

eSZeM