A Karácsony a szeretet ünnepe, vagy legalábbis annak kellene lennie. A régi időkben ezeken a napokon összegyűlt a család és az ünnepi asztalt körülülve hallgatták az öregek - már sokszor elmesélt és gyakran a mesélő hangulata szerint változó - anekdotáit, az asszonyok varrogattak, a gyerekek játszottak, rohangáltak a felnőttek között, a férfiak meséltek, megvitatták az élet nagy kérdéseit.

Nyugalom és béke honolt a házakban, még a történelmileg nehezebb időszakokban is. Úgy tűnhetett, hogy erre a néhány napra szinte megállt az idő és a szeretet vette át a szerepet a családok életében. Kiléptek a hétköznapi rutinból. A gyerekek a házi készítésű szaloncukrokat majszolták és a családtagok által varrt vagy faragott játékokkal játszottak, meséket hallgattak, sőt gyakran az egész család közösen játszott valamilyen társasjátékot.

És ami a legfontosabb, hogy ez bizony független volt a családok anyagi helyzetétől. Legfeljebb csak a terített asztalon megtalálható ételek típusában vagy mennyiségében volt különbség.

A Karácsony a pillanatok varázsa. Amikor egy idős néni kosarát felcipeled a negyedik emeletre, amikor egy szomorú embert megvigasztalsz, amikor élményt adsz valakinek, amikor egy állaton segítesz, amikor egy gyermeket átölelsz, és amikor a boltban mosolyogva kívánsz szép napot valakinek.

Amikor meglátod a felhős égen a szivárványt, amikor vasárnap reggel kisüt a nap, amikor hirtelen hatalmas pelyhekben havazni kezd, az mind-mind a Karácsony ünnepe!

Hogy ez nincs ott a mindennapokban? De igen! Ha észrevesszük, ott van! 

Áldott, Békés, Szeretetben gazdag Karácsonyt kívánok ezúton is Mindenkinek!