Visszasírjuk a régi szép időket, amikor aggódva lestük meg fiataljainkat, miként a „szeletelős” zenére gyanúsan feldobottan és fáradhatatlanul táncoltak. Dereng, hogy akkoriban Zacher doktor említett valamit a TV-ben a kitágult pupillákról. Mondtuk mi is a gyereknek, hogy „idegentől ne fogadj el semmit”. Hallhattunk elrémisztő híreket arról is, hogy egyes iskolákban drogfogyasztás és terjesztés is folyik!

De mi a helyzet manapság?

„Öncsonkításhoz is vezethet a mefedron”

„Internetről rendelték a drogot a gyerekek”

„Kábítószergyanús anyag miatt zárták be a boltot”

„Új pszichoaktív szer szedi iskolás áldozatait”

„Dizájner drogok miatt zsúfolt a kórház gyerekosztálya”

Naponta jelennek meg ilyen és ehhez hasonló cikkek az írott és elektronikus sajtóban egyaránt. Mi történt alig egy évtized alatt?

A mai fiatalok tényleg annyival butábbak lennének, mint az elődeik? Elfogadható-e, hogy minden második budapesti 16 éves fiatal kábítószerezéssel próbálkozzon?

A tizenévesek egyik fő mozgatórugója csakugyan a dizájner drogok utáni olthatatlan kíváncsiság és vágy kell hogy legyen?

Tegyük fel a kérdést magunknak:

Mindent megteszünk azért, hogy megóvjuk őket, megelőzzük a problémát? Vagy próbáljuk csak egyszerűen „nem észrevenni”, míg rá nem döbbenünk, hogy túl késő?

Észrevettük vajon, hogy a drogmegelőzési programokat az elmúlt évtizedben 95%-ról 8%-ra csökkentették?

Felfigyeltünk arra, hogy míg a kábítószerben érdekelt körök a propaganda és marketingeszközök teljes tárházát bevetik annak érdekében, hogy a fiatalok számára nem csupán elfogadottá, de életmódjuk szerves részéve, divatossá tegyék a drogfogyasztást, addig az ellenkező oldalon alig hallható hangok jelzik csupán, hogy „valami nincs rendben”?

Értelmeztük már valaha is, hogy milyen töretlen, állhatatos és hosszú távú célt követnek azon érdekcsoportok, akik az alábbi kijelentéseket majd’ egy évtizede jelen tartják a magyar sajtóban?

„Hatástalan az iskolai drogprevenció”
„Jogsértőek a diszkó-razziák”
„Az elterelés intézete elavult”
„Elidegeníthetetlen jogunk van az élvezethez”
„Elmebeteg, aki drogmentességről szónokol”

Mégis, mi nem úgy tapasztaljuk, hogy a mai fiatalok buták, vagy destruktívak lennének. Nekem úgy tűnik, nagyon is értik az ok-okozati összefüggéseket. Maguk mondják el, hogy a tetteknek következményeik vannak, mert látják, szembesülnek vele.

És felcseng a jól ismert mondat: „Ha tudtam volna…!” De nem tudják.

Nem tudják például, hogy a kezdeti „feldobottság”- érzést (miután a szervezet toleranciát alakít ki a hatóanyaggal szemben) hosszú távon felváltja az unalom, majd a düh, a fájdalom, kétségbeesés, végül szomorúság és apátia. Nem tudják, hogy – bár a vérből pár nap alatt kiürülnek – a zsír- és egyéb szövetekben lerakódva a kábítószerek hatóanyagi évekig, vagy akár egy életen át károsítják az egészségüket.

Fogalmuk sincs arról, hogy – attól még, hogy interneten szabadon megrendelhetőek – egyes pszichotróp anyagok már pár használat után komoly szöveti, szervi károsodásokat okoznak. Vajon tudják például a „krokodil” nevű orosz drogról, hogy gyakorlatilag nem hagy túlélőket, használóit ugyanis a szó szoros értelmében felfalja, „elrohasztja”?

Ki fogja nekik elmondani?

Ki vállal felelősséget azért, hogy a mai, csillogó szemű gyerekek – a jövőbeli magyar vezetők, tanárok, orvosok, tűzoltók, kőművesek és óvónénik, anyukák és apukák – tisztán, kábítószerek nélkül, valódi értékek mentén növekedjenek fel?

Az elmúlt évek drogstratégiája, mely a hangsúlyt a drogliberalizációra és az ártalomcsökkentésre helyezte, nem követhető.

Örömmel üdvözöltük minden valódi megoldás, mert a több tízéves munkánk alatt nem kevés tanárt, vezetőt láttunk már az üggyel kapcsolatos reménytelenségében sírva fakadni.

Folyamatosan hajt minket a vágy, hogy nem szavakkal, de tettekkel és eredményekkel igazoljuk: igenis lehet valamit tenni a drogproblémával kapcsolatban!

(drogmentes.info)