A témaválasztás adta magát, amennyiben figyelemmel kísérjük a politikus munkásságát. A főváros V. kerületében önkormányzati képviselőként is dolgozó Juhász elsősorban az ingatlan mutyikkal kapcsolatban hozott nyilvánosságra ügyeket és tett feljelentéseket.

Az igazságszolgáltatás ezekben az ügyekben – sok más, a közhatalom gyakorlóihoz és azok környezetéhez kapcsolható ügyekben – igen nehézkesen, lassan reagál, számszerűen is sok feljelentést utasítanak el. Ennek ellenére, vannak a Juhász által feltárt ügyek némelyikében nyomozások is. A nem megfelelő hozzáállással kapcsolatos példát ismertetett; még decemberben nyilvánosságra hozott a rendőrség egy nyomozást megszüntető határozat tervezetet, miközben a nyomozás abban az ügyben még legalább folyó év júniusáig folyik, azaz megelőlegezték a végeredményt.

Magyarország egyik legnagyobb problémájaként értékeli a korrupciót, a kleptokrácia működését, amely a tényleges gazdasági károkozáson kívül rettenetes erkölcsi károkat okoz az országnak itthon és külföldön, nem szólva arról, hogy a társadalomba is mélyen beivódik, így a közöny, az apátia, a „megértés” is erősödik. A maffiaállam közkeletű kifejezését helytállónak találja. Bemutatta az Igazmondó Alapítványt, amelyet Majtényi László egyetemi tanár, a médiahatóság korábbi elnöke, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet vezetője hozott létre, a korrupcióellenes harc támogatásáért.

Juhász azért tartja az alapítványi formát célravezetőnek, mert nem egyesület, nem kell abban tagként részt venni. Így könnyebb megteremteni a „korrupcióellenes koalíciót” a többi demokratikus ellenzéki szervezet hasonló ügyek feltárását végző politikusával illetve a tényfeltáró újságírókkal, hogy minél kiterjedtebb és eredményesebb legyen a munkájuk. Arra biztatta a jelenlévőket is, hogy „ne féljenek”. 

Amennyiben stikliket, mutyikat tapasztalnak lakóhelyükön, közösségeikben, akkor vegyék fel a kapcsolatot az alapítvánnyal, ahonnét jogi segítséget kapnak és az anonimitást is biztosítják.  Az ügyek nyilvánosságra kerülése feltétlenül fontos, annak dacára is, hogy az igazságszolgáltatás nem mindig segíti az ügyek pártatlan, teljes körű feltárását –mondta.

Később áttért a demokratikus ellenzék jövőbeni lehetőségeire. Kijelentette, hogy az „összefogás” 2014-ben kipróbált modelljét végleg el kell vetni. Álláspontja szerint hiteles személyekkel és egy választási párttal lehet nekivágni a következő etapnak. Véleménye szerint a demokratikus ellenzék régebbi szereplői kifáradtak, hitelességi deficittől szenvednek. Amennyiben, az egyes szervezetek, dominálni akarják az együttműködést, akkor máris a hatalmon lévők érdekeit szolgálják. Ennek volt az „eredménye” a 2014-es miniszterelnök-jelölt állítás, amely kifejezetten a Fidesz érdekei szerint alakult.

A választások bojkottjának – Haraszti Miklós által a közelmúltban felvetett – lehetőségét elképzelhetőnek tartja, de csak teljes ellenzéki részvétel mellett, aminek – érzése szerint – kicsi a realitása. Csalódott, amiért a politizálás szitokszóvá vált a közbeszédben és ez a hatalom ellenőrzését akadályozza, mivel az átlagpolgárt távol tartja a közélettől. Hosszú tanulási folyamatban változhat meg az attitűd, de ez nagyon fontos, mert visszaadhatja az állampolgárok méltóságát és komolyan korlátozhatja a hatalmat. Személy szerint ezért dolgozik-zárta gondolatait.

Brachinger Tamás