Hornyák József, a Jobbik választókerületi elnöke köszöntötte az egybegyűlt ünneplőket. A megemlékezésre ünnepi műsorral készült a Turul Dalárda.

Ezt követően Mészáros István az Új Magyar Gárda Főkapitánya mondta el ünnepi beszédét.

Mészáros István: Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ma, itt Önök előtt én beszélhetek az 1848-as forradalomról, a forradalmárokról, a forradalmiságról...

1848-ban a forradalom szele söpört végig Európán. Vágy a megtisztulásra, a szabadságra.

Március 14-én este a Pilvax kávéházban összegyűlt fiatalok az előző napi bécsi események hírére az azonnali cselekvés mellett döntöttek. Az ifjú radikális költők, írók a sajtószabadság kivívását tartották a legfontosabbnak - a tizenkét pont közül az első mindjárt a cenzúra eltörlését követelte -, csak az után kívánták a független, felelős minisztériumot, az évenkénti országgyűlést, a törvény előtti egyenlőséget, a közteherviselést, a jobbágyviszonyok eltörlését, a nemzeti őrséget, a politikai foglyok szabadon bocsátását, az uniót Erdéllyel és a többi reformot Március 15-én a radikális fiatalok - köztük Petőfi - a Pilvax kávéházból előbb az egyetemre indultak.

Az ottani ifjúság csatlakozásával létszámuk már ezer főre duzzadt, s az utcán újabb tüntetők csatlakozása után már többezres tömeg élén érkeztek a Hatvani utcába, Landerer és Heckenast nyomdája elé. Itt a nép nevében lefoglalták a sajtót, cenzori láttamozás nélkül kinyomatták Petőfi Nemzeti dalát és „Mit kíván a magyar nemzet?" címmel a tizenkét pontot.

A Nemzeti Múzeum előtt nagygyűlést tartottak, majd Pest város közgyűlésére mentek, ahol a tömeg élén a tanácsurakkal is elfogadtatták követeléseiket. Forradalmi választmányt alakítottak, amely a tömeg élén a várba, a Helytartótanácshoz vonult, hogy követelje a cenzúra hivatalos-eltörlését, és a sajtóvétség miatt bebörtönzött „státusfogoly", Táncsics Mihály szabadon bocsátását.

A katonaság parancsot kapott rá, hogy maradjon a laktanyákban, a cenzúrát eltörölték, Táncsicsot szabadon engedték. Az éljenző tömeg a kiszabadított fogoly kocsijából kifogta a lovakat, s az írót diadalmenetben vitte Pestre, ahol este a Nemzeti Színházban a Bánk bánt játszották...

Így kezdődött az 1848-49-es forradalom és szabadságharc.

Ma fontosabb azt a kérdést föltennünk: Mi valósult meg mára a márciusi ifjak álmaiból? Hogyan él bennünk tovább 48 szelleme? Mert mi a magyar ma?

Kurucos hévvel mondhatnánk, hogy a magyar hősies, becsületes, igazságszerető... és ezt történelmi példákkal, többek között 48-as és 56-os példákkal bizonyítani is tudnánk, de ezzel nem csapnánk-e be önmagunkat? Érvényes-e ez még ma is? Vajon igaz-e? Ezekre a kérdésekre mindenkinek a lelkiismerete kell, hogy választ adjon!

De 1848 szelleme tovább él! Örülnünk kell, hogy nem hunyt ki bennünk ’48 lángja, és van kiket ünnepelnünk! 

Úgy gondoljuk: nem egy új elitre, főként nem egy új diktatúrára van itt szükség, hanem világos, érthető szavakra, tettekre, el nem zálogosított gerincekre; hitre, reményre és szeretetre; összefogásra, arra, hogy mindenki felismerje és elvégezze a dolgát, és mindenki jól végezze el...

És szükségünk van még valamire: tisztánlátásra! Arra, hogy ne hagyjuk többé becsapni magunkat. Tudjuk, hogy a média mekkora hatalom, milyen befolyásoló erő. Akik csak a kereskedelmi adók butító, félrevezető, magyarellenes műsorait nézik, és elhiszik az ott elhangzottakat, azok nehezen láthatnak tisztán. Ezeknél a médiumoknál mindent a pénz mozgat, és csak a nézettség, a népszerűség számít; és ahol a pénz az úr, ott elvész a tisztesség, elvész az érték, elvész az igazság!)

Ne hagyjuk becsapni magunkat! Mindenről alakítsunk ki önálló véleményt! És azt tegyük, amit a szívünk diktál!

Nincs időnk! Gyermekeink, unokáink sorsa forog kockán!

Figyeljünk Petőfi szavára:

Ébredj, hazám, mert ha most nem ébredsz,

Soha többé nem lesz ébredésed!             

Továbbra is hinnünk, dolgoznunk és remélnünk kell, mert sokszorosan bebizonyított igazság, hogy akkor van a legnagyobb szükség reményre, amikor – úgy látszik – semmi remény sincs.

Tisztelt ünneplő közönség!

„Múlton nyugszik a jelen, s azon a jövendő” – mondta Széchenyi.

Petőfi, Kossuth, Széchenyi és kortársaik fölülemelkedtek a napi történeteken és egy közös álom valóra váltásáért álltak hadrendbe.
Függetlenséget akartak a magyar nemzetnek, de szabadságot óhajtottak minden európai népnek.

A márciusi ifjak szerencsés csillagzat alatt szabtak új irányt a magyar politikának – ki gondolta volna akkor, hogy alig több mint egy év múlva teljesen megváltozik a csillagok állása? A szabad sajtó helyett a cenzúra alakította a közvélekedést, a független kormányzás helyett minden korábbinál erősebb alávetettség jutott osztályrészül, a népképviseletet megcsúfolták, a jogot lábbal tiporták, az erkölcs helyett a szolga morált juttatták hatalomra. Ugye ismerősek ezek a kifejezések 169 évvel később is!

Megváltozott a rendszer – másfél évszázad alatt kilencszer. Megváltozott az államforma – másfél évszázad alatt hatszor. Megváltoztak a határok – másfél évszázad alatt négyszer. A csillagok állása azonban nem változott. Újabb forradalmak próbáltak új irányt szabni a politikának, világháborúk sújtották a nemzetet – de a csillagok állása nem változott. 

Az 1848-49-es szabadságharcosok a szabadsággal a felelősséget is akarták és vállalták: az egymás iránti felelősség tudatát, és a jövő önbecsülésesének csíráját ültették el a nemzetben. Az is régi tanulsága a nagy szabadságharcnak, hogy ha minden egyes magyar ember szabadon él és felelősen viseltetik a másik iránt, akkor szabad lesz a nemzet is, és minden egyes magyar ember, felelős lesz a nemzet ügye iránt.

Forradalmat csinálni, világot megrengetni, szabadságot, egyenlőséget, testvériséget kivívni veszekedő nemzetnek nem lehet. Civakodó magyarok célt nem érhetnek, csakis az összefogásban van a mi erőnk, csakis együtt tudunk végigmenni az úton.

És képesek vagyunk összefogni, ha a nemzet sorskérdéseiről, a jövőnk alakításáról van szó, vagy azt veszély fenyegeti.

A szabadság mindenekfelett áll. Aki benne él, el sem tudja képzelni a hiányát, akit viszont megfosztanak tőle, hamar meg tanulja tisztelni. De a szabadságot sosem adták ingyen. A kivívott szabadságban az a legnehezebb, hogy meg is kell tartani. Meg kell őrizni az erdőt, a földet, az ingatlant, a mi közös kultúránkat, édes anyanyelvünket és vallásunkat. Mert ez mind-mind feltétele a mi szabadságunknak.

A feladat számunkra világos: őszinte, új alapokon nyugvó, felelősségteljes, tudatos, és sikeres alkotó munkát kell végezni, amely mindenki felé nyitott, mindenkit képvisel, amely egyben alapja kell, hogy legyen nemcsak régiónk és szűkebb pátriánk, de az erős Magyarország megteremtésének. Ez számunkra 48 üzenete! – tette hozzá Mészáros.

A koszorút elhelyezte, Hornyák József választókerületi elnök, Mészáros István Főkapitány és Tabáné Szeles Katalin, a bajai szervezet tagja.

TOVÁBBI KÉPEK ITT!

https://www.facebook.com/pg/baja.hirhatar/photos/?tab=album&album_id=1893381940875211