Mikor az idő szűkében rohanok mint mindig, tele a kezem, visszanézek, lezártam. A jegyzeteim nálam, az estére készültem... rohannom kell, még visszanézek... szaladok... a nincs időm, nagy úr...

Hálásan köszönöm szépen mindenki segítségét, megkeresését... Sajnos nem tudtok segíteni.

Mindenkinek vannak az életben olyan pillanatai, amik "sorsdöntőek". Mint ismertek és látjátok, soha nem hordok ékszereket. Ez "szakmai neveltetés".

A tanuló időmben, a szaktanáraim annyira belénk nevelték, hogy egy nővéren soha nem lehet gyűrű, lánc, mert az veszélyes... ágyazás közben beleakad az ágyrácsba vagy a láncba belekapaszkodik a kisgyermek. Mi még így lettünk tanítva. Se körömlakk, se ékszer... Egy "régi oktatási rendszer", és hófehér kikeményített fityula...

Amit láthattok rajtam, valójában nem értékes de számomra a legnagyobb érték: a piros-fehér-zöld karszalag. Ráírva, már megkopottan: Isten áldd meg a Magyart! 

A gyöngyökből álló karperec a Társakat szimbolizálja. Egy-egy gyöngy, vagy a fél angyalszárny a láncomon, a külföldre menekült Kolléganőktől kaptam. 12 ezer külföldön dolgozó Kolléganő... a másik fél angyalszárny Náluk van. Egyszer összekapcsolódik a két fél szárny...

De volt egy még édesanyámtól kapott 18. születésnapra gyűrűm, egy ballagásra kapott órám, jegygyűrűm, volt egy kísérő gyűrűm, egy 10. házassági évfordulóra, vagy 40. születésnapra barátoktól kapott lánc... Társaimtól kapott karperecek...

A CIKK FOLYTATÁSÁT OLVASSÁK EL ITT!

http://www.sztarklikk.hu/sandor_maria_blogja/nincs-hatalmad-felettem/298323