A Duna bal partján, a Mohácsi-szigettel szemben fekszik. Budapesttől 167 kilométerre délre található. Három nagy tájegység, a Duna-ártér, a Kiskunsági homokhátság és a Felső-bácskai löszhát találkozásánál épült. A legfontosabb déli átkelőhely a Dunán.
A Duna bal oldali mellékága a Sugovica (más néven Kamarás-Duna), amelynek keleti partján Baja belvárosa, nyugati partján pedig a kedvelt üdülőterület, a Petőfi-sziget fekszik; a kettőt híd köti össze. A Sugovica déli végén indul a Ferenc-csatorna.
Története
A város mai területe már az őskorban lakott hely volt, és a vaskort leszámítva folyamatosan az is maradt; a régészeti feltárások új kőkori, bronzkori és népvándorlás kori (szarmata) leleteket találtak. A 6. századtólavarok lakták a területet.
A honfoglalás után fontos folyami átkelőhellyé vált. Első írásos említése 1323-ból származik.[4] Neve török eredetű, jelentése bika; valószínűleg első birtokosáról, Bajáról kapta. Legkorábbi ismert birtokosa a Bajai család volt, majd 1474-ben Mátyás király a Czobor családnak adományozta.
Baja a török hódoltság alatt a bajai nahije központja volt. Ebben az időszakban jelentős erődítmény és kikötő volt, több száz házzal, mecsettel és fürdővel. A 16. század végi török adóösszeírások szerint 18-22 adózó ház volt a városban. A török idők végére azonban a település elnéptelenedett. Baján 1686-1690 között a török elől menekülő bosnyákok telepedtek le. A város népessége a 17. században a horvát (bunyevác, sokác) és szerb, majd a 18. században a német (sváb) betelepülőknek köszönhetően emelkedett meg ismét.
A város a török uralom alól Buda visszavétele után szabadult fel, és kincstári tulajdonba került. A török elleni háborúkban fontos szerepet játszott, különösen az utánpótlás biztosítása révén, ezért 1696. december 24-én I. Lipót császár mezővárosi rangot adott neki. (Címere ezen dátum miatt ábrázolja a bibliai Ádámot és Évát.) Az ezzel járó jogokat III. Károly1714-ben megerősítette. Később újra földesúri tulajdonba került: birtokosa 1727-1741 között a Czobor család volt, majd a zálogba csapott uradalom 1750-től Grassalkovich Antal tulajdonába került. Baja végül 1858-ban váltotta meg magát Zichy Ferraris Félixtől, majd 1862-ben 722 ezer forintért megvette Zichy Ferraristól a bajai uradalmat és a Grassalkovich-kastélyt, amiből városháza lett.
Baját pestisjárvány (1739), árvíz (1751) és tűzvész (1840) pusztította. Ennek ellenére a 18-19. században a vízi szállítás révén az Alföld egyik legjelentősebb kereskedelmi központjává vált, így gazdasági és kulturális téren is a környék központjává fejlődött.1828-ban kezdték kövezni az utcákat. 1830-ban kövezet vámszedési jogot kapott Baja. 1833-tól van a városnak megszakításokkal közvilágítása. 1839-ben a városban megkezdődött a magyar nyelvű oktatás, 1845-ben megnyílt az első gőzfürdő. 1848-ban hozzácsatolták István megyét. 1873-tól törvényhatósági joggal ruházták fel a várost. A 19. század utolsó harmadában fejlődésnek indultak a közművek is. 1886-ban Riedinger L. A. augsburgi gyáros gázgyárat épített, 1887-től gázzal - vagyis légszesszel - világították az utcákat. 1892-ben készült el a bajai telefonhálózat. 1898-ban artézi kutat fúrtak a főtéren. A városnak azonban 19. század végén sem volt vízvezeték- és csatorna-hálózata.
Fontos dunai kikötő. Évszázadokig vezető szerepe volt a térségi termény-, állat- és borkereskedelemben. Vályi András ország leírásában Baja mezővárost úgy jellemezte, melynek lakói„leginkább búzával, és egyéb hazánk béli termésekkel való kereskedésből élnek, vásárjai nevezetesek. (...) Vásárja mind a három nevezetes, és nem kevés hasznot hajt, Dunán való malmai fél órányira vagynak, fogyatkozásai ellenben hogy szántó földjeinek egy része hol homokos, hol pedig kemény, kaszállójok bő időben elég”.
Fényes Elek1851-ben megjelent geographiai szótárában Baja népességét 15 ezer főben határozta meg. A város lakói gabonával, baranyai borokkal, sárközi tűzifával, gyapjúval, bőrrel kereskednek. A városban a komáromi fakereskedők nagy rakhellyel rendelkeznek. A kézműves mesterek közül legnagyobb számban a csizmadiák, szűcsök, bocskorosok és szűrszabók vannak.
Bár kézmű- és malomipara jelentős volt, az igazi ipari fejlődése a 19. század végén indult meg, amikor számos ipari üzem létesült itt. Megyeszékhely státuszának elvesztésével fejlődése is visszaesett, ismételt fellendülése az 1970-es évek fejlesztései nyomán kezdődött. Az 1990-es évek, a gazdasági szerkezet átalakítása kedvezőtlenül érintette, amely a mai napig érezteti hatását.
Ma is léteznek itt feldolgozóipari üzemek, főként a malomipar, bőripar, posztóipar, faipar és építőipar területén, de élelmiszeripara is jelentős.
1946-53 között itt működött a Rudnay-művésztelep a Vojnich-kúriában (ma: Nagy István képtár). A művésztelep működésében Rudnay Gyulát három művésztanár P. Bak János, Kun István és B. Mikli Ferenc segítette.
1968 óta a Duna menti Folklórfesztivál egyik helyszíne.
1996 óta minden év július második szombatján rendezik meg a Bajai Népünnepély – Bajai Halfőző Fesztivál nevű hagyományőrző programot, amelyen több ezren főzik a híres bajai halászlét. Itt telepedett le 1813-ban a csárdás atyjának is nevezett hegedűművész és zeneszerző, Rózsavölgyi Márk. 1985-ben alakult a Gemenc Táncegyüttes. [3] A város zenei életét két lelkes amatőr kórus is gazdagítja: a Liszt Ferenc Kórus, az Ad Libitum Kórus és számos tamburazenekar is. A belváros két templomában a Belvárosi Szent Péter és Szent Pál Templomban illetve a barátok templomaként ismert Páduai Szent Antal Templomban évente 8 alkalommal rendeznek orgonahangversenyeket, a BELVÁROSI ORGONAESTÉK [4] sorozatban. Ennek az 1998-ban alapított fesztiválnak a szervezője és művészeti szerkesztője dr. Kosóczki Tamás orgonaművész, a Belvárosi Templom orgonistája.
A város labdarúgóklubjai a Bajai Labdarúgó Sport Egyesület és a Bajaszentistváni Sportkör. 1803 óta jelen van a sportlövészet a város életében, 1992 óta Vízügyi Lövészklub keretein belül. Megyei és országos szinten egyaránt kiemelkedő teljesítményeket érnek el a város sportlövői. Ezen kívül kosárlabda-, röplabda-, vízilabda-, asztalitenisz-, floorball-,sakk-, triatlon-, tenisz- és kajak-kenu-klub is működik a településen. Az úszók és az evezősök is kiváló eredményekkel büszkélkedhetnek. Amatőr szinten jelentős a FuTeam SE és a Bajai Lasszó nyíltvízi úszás. Jelentős eredményeket mutat fel a Bajai Táncsport Szövetség is. Baján a táncsport reneszánszát éli mind versenytánc, mind néptánc stílusban.
Disztl Péter (a magyar labdarúgó válogatott volt kapusa), Bognár György (50-szeres válogatott, a magyar labdarúgó válogatott volt játékosa) és Disztl László (labdarúgó és edző)
A velencei Szent Márk térhez hasonlítják Baja főterét. A turisták egyik legmaradandóbb emlékképe a négylevelű lóhere alakban kövezett tér, melynek nyugati oldala gyönyörű kilátást nyújt a Sugovicára és a szemközti Petőfi-szigetre. A városképi jelentőségű műemlék épületekben számos szálloda, üzlet, kávézó és a turisták információs irodája működik. A jellegzetes bazaltkockákkal borított tér egykor piacok, vásárok színtere volt, míg ma a városi fesztiválok, programok kapnak itt helyet. A Szentháromság térről nyílik a 2010-ben Rózsavölgyi Márkról elnevezett hangulatos kis udvar, mely a csárdás szülőatyjának, valamint a 2010-ben Baján felállított csárdás Guinness-rekordnak állít emléket.
A Sugovicára néző, reneszánsz, olasz stílusú Szentháromság téren áll a mai városháza, a hajdani barokk Grassalkovich-palota. A régi kastélyt Patanichich Gábor kalocsai érsek építtette, aki 1733-1745-ig volt Bács megye főispánja. A kastély 1750-től állt a Grassalkovich család tulajdonában egészen a múlt század végéig. 1862-ben a város megváltotta magát a földesúri függéstől, az épület a városé lett. A millennium évében, 1896-ban építették át historizáló, neoreneszánsz stílusban – ennek emlékét őrzi az aulában elhelyezett tábla. A gyönyörű, vörös márványból faragott, a család címerével díszített kandalló a múzeumban látható. A lépcsőházban található szép, festett ablak az első emberpárt, Ádámot és Évát ábrázolja városi címerrel. A városháza udvara nyári estéken komoly-, illetve könnyűzenei koncertek színhelye (Városházi esték című sorozat).
2011 májusában nyitotta meg kapuit a város kulturális intézménye, a Bácskai Kultúrpalota. Az épületegyüttes Szentháromság téri tagja a XIX. század első felében épült. Építtetője Baja neves szülötte, az 1848-as szabadságharc hadügyminisztere, Mészáros Lázár bátyja, Mészáros Antal főbíró volt. Az épületegyüttes második tagja homlokzatával az Attila utcára néz. A klasszicizáló stílusú, egyemeletes épülettag 1813-ban épült. A Székely Leó féle vaskereskedés működött benne, máig egy szerkezeti egységet képez az épületegyüttes Szentháromság téri tagjával. Az épületegyüttes harmadik tagja a Szabadság utca 3. számhoz tartozik, kép épülethez is kapcsolódik. Külső megjelenése mértaniasan egyszerű, csak a bejárat hangsúlyos. Az épület a XX. század elején Reich Farkas Fiai divat-, vászon- és szőnyegáruház néven működött, melyet Reich Vilmos és Gyula világvárosok áruházainak mintájára építtetett. Jelenleg a Baja Marketing Kft. üzemelteti. Színház- és koncertterme változatos programoknak ad otthont: alkalmas zenei rendezvények, kamaraszínházi előadások, közönségtalálkozók, önálló estek, bemutatók, díjkiosztó ünnepségek, konferenciák és filmvetítésekre megtartására. Kiállítóterme és galériája a helyi művészeknek kínál bemutatkozási lehetőséget, de teret ad a fogyatékkal élők munkáinak is.
A történelmi belváros részeként a gyönyörűen felújított homlokzatú házak aljában napjainkban kávéházak, fagylaltozók, üzletek, kerthelyiségei várják a macskaköves korzón sétálókat. Az utcán végighaladva, amennyiben a főtér felől indulunk el, a megújult Tóth Kálmán térre jutunk.
A belváros szívében áll a bajai születésű költő és író, Tóth Kálmán (1831-1881) egész alakos bronz szobra, Bezerédy Gyula 1894-es alkotása. A költője több verséből lett „népdal”. Szerkesztette a Hölgyfutárt, írt színdarabokat. 1865-ben megválasztották Baja országgyűlési képviselőjének, mely pozícióját négy ciklus erejéig meg tudta őrizni. Legfontosabb politikai sikerei közé tartozott, hogy városának járási jogokat harcolt ki, továbbá megalapíttatta az Eötvös József Főiskola elődjét. Javaslatára csatlakoztatták Baját a vasúthálózathoz. Munkássága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Baja a XIX. század végére a térség gazdasági, közigazgatási, szellemi és kulturális központja lett. Ezen a téren állt egykoron a város híres szülöttje, Türr István szülőháza. A régi földszintes piciny épületre ma már csak egy tábla emlékezetet. A régi szülőház a Tóth Kálmán szobor mögött található épület helyén állt. A megújult Tóth Kálmán teret tavaly vehették birtokba a pihenni vágyók.
A városháza mögött áll a ferencesek (barátok) temploma, mely 1728-1756. között barokk stílusban épült, majd 1780-ban átalakították. Mai arculatát 1928-29-ben kapta. Számos értékes berendezése és felszerelése közül kiemelkedő jelentőségű a barokk kori szószék, a sekrestye és az 1761-ből származó, keményfából faragott, körbejárható rokokó öltözőszekrény. Baján a legrégebbi ismert barokk alkotás a templom külső, déli falfülkéjében Máter Dolorosa 1740-ben készült szoboralakja. Jobb oldali magas tornyát tűztoronyként, majd kilátóként használták. A belvárosi orgonaesték keretében rendszeresen tartanak a templomban orgonakoncerteket. A templom mellett található Jávor Ferenc parkban (Jávor Ferenc hosszú évtizedekig volt a Szent Antal templom plébánosa) található többek között Türr István és Kliegl József mellszobra.
A bajai származású, szülővárosába dúsgazdagon hazatérő bécsi selyemgyáros, műgyűjtő, Déri Frigyes nevét viseli a szép sétakert. Magyarságát mindvégig megőrizte. Vagyonát, családjára jellemzően, a kultúra támogatására használta fel. A Déri Frigyes által megálmodott, adakozásából 1914-ben létrehozott kertben áll az I. világháború hőseinek 23 méter magas emlékműve. Ugyancsak itt állították fel 1956-ban az első magyarországi, forradalmi emlékművet is. A kert ma is hűen tükrözi az alapító gondolatát: „Otthonául napsugárnak, madárdalnak, gyermekkacagásnak”.
A Sugovicán átívelő, 1982-ben épült közúti híd köti össze közvetlenül a belvárossal a korábban Kis-Pandúr-szigetnek nevezett területet. Keleti oldalról a Sugovica, nyugati oldalról a Türr István-átvágás vize határolja. Eredetileg a Pandúr-sziget északkeleti része volt. A Ferenc-csatorna tápcsatornája, a Baja-bezdáni tápcsatorna építése során (1870-1875) a csatorna vonalát folytató Türr István-átvágással választották le a nagy szigetről. A sziget a város kedvelt üdülőterülete, amely számos rendezvénynek ad otthont. Vendéglátóhelyek, szálláshelyek sokasága és sportuszoda is található itt. A vízparton több száz csónakház, üdülők és vízitelepek sorakoznak; számos helyen lehet kajakot, kenut bérelni, fürdőzni vagy horgászni. A szigetet körülölelő Duna-ág, a Sugó a horgászat és a vízi sportok kedvelői számára ideális, míg homokos partját a strandolók kedvelik. Ám a sportélet nem korlátozódik a vízi sportokra: a szigeten teniszpálya is található, illetve kerékpározásra, sétálásra is alkalmas.
A Sugovica hídjának lábától induló vendéglők sora a fiatalok társasági életének központja. Nyári estéken az itteni séta a tengerpartok pezsgő, mediterrán hangulatát idézi. Itt található a Yacht-kikötő, ami egyben vízi színpad is, mely nyaranta könnyűzenei koncertek, illetve opera előadások színhelye. A Halászpartról kiépített sétányon végigsétálva eljuthatunk a Duna és Sugovica találkozásához, a torkolatnál található Türr-emlékműhöz, valamint a mellette kialakított halászati mini skanzenhez.
Baján született1825-ben Türr István, aki 16 éves korától az osztrák megszállás alatt lévő Lombardiában szolgált. A magyar szabadságharc hatására az olasz forradalom mellé állt. Magyar légiót szervezett, később Garibaldi oldalán harcolt. A kiegyezés után hazatérve az ország kulturális és gazdasági felemelkedéséért fáradozott. Nevéhez fűződik a Sugovicát a Ferenc-csatornával összekötő átvágás, ő indította el a Korinthoszi- és a Panama-csatorna építését. A Duna-parton, a Sugovica torkolatánál áll a róla elnevezett emlékmű, amelyből szép kilátás nyílik a szintén az ő nevét viselő Duna-hídra, továbbá a hajóútra és a szemben lévő gemenci erdőre. A kilátó korlátjára az utóbbi években, a pécsi lakatfalhoz hasonlóan, sokan helyeznek el lakatokat barátságuk, szerelmük vagy Baján töltött éveik emlékére. A kilátó mellett kávézó és játszótér várja a kikapcsolódni vágyókat. Itt található továbbá a 2011-ben civil összefogással épült mini skanzen halászkunyhókkal és a hozzá tartozó kemencével.
Fontos 
A városban található az 
Városháza
VÁROSHÁZA – GRASSALKOVICH-PALOTA
BÁCSKAI KULTÚRPALOTA
TÓTH KÁLMÁN TÉR
PÁDUAI SZENT ANTAL FERENCES KOLOSTORTEMPLOM
DÉRI-KERT
PETŐFI-SZIGET
HALÁSZPART
TÜRR ISTVÁN EMLÉKMŰ
