Papp Dóra: 23 éves vagyok, Baján születtem, és itt töltöttem el a gyerekkorom és tinikorom legszebb éveit. A III. Béla Gimnáziumba jártam 6 évet, imádtam a humán tárgyakat.

Egyetemre az ELTE BTK-ra mentem, tavaly szereztem a diplomámat amerikanisztika szakon. A júniusi Ünnepi könyvhétre jelent meg a harmadik könyvem, a Tükörlelkek, egy vidéki kisvárosban játszódó ifjúsági regény.

2011-ben jelent meg az első két regényem, a Helena-trilógia első két része (Fénytörés és Szabadesés), ezek a könyvek Dora Craiban művésznév alatt láttak napvilágot.

Helena története egy kicsit borongós, elvont fantasy, ami az Egyesült Államokban játszódik, viszont évek óta ért bennem egy másik történet, amit mindenképpen szerettem volna magyar közegbe helyezni.

Ebből az ötletből alakult ki később a Tükörlelkek sztorija.

Szerettem volna a magyar fiatalokról írni. Valamint szerettem volna egy vidéki kisvárosról írni. A kettő együtt kész főnyeremény, írói szempontból egy aranybánya, és mivel egy vidéki városban nőttem fel, volt miből építkeznem. A történet alapvetően két szálon fut, mert két főszereplőnk van; Kriszti és Orsi, akik a suli legismertebb diákjai közé tartoznak, mégis nagyon sok mindenben különböznek egymástól. Orsi egy vérbeli lázadó, egy balhés lány, nem véletlenül becézik Tragédiának. Kriszti viszont mintadiák; mindenki olyan akar lenni, mint ő, és olyan tökéletes családot szeretne, mint amilyen a Péterfi família.

Tehát a regényben a lányok mindennapjait követhetjük nyomon; azt, hogyan változnak, milyen véleménnyel vannak a világról, a barátságról, a szerelemről, a lehetőségeikről, a továbbtanulásról, a szüleikről és a tanárokról. Számomra azokat a részeket volt a legérdekesebb írni, amikor egy-egy rövid jelenet erejéig találkozik a két fő cselekményszál, és megtudhatjuk, hogy a lányok hogyan viszonyulnak egymáshoz, milyen előítéleteik vannak, mennyit látnak egymás történetéből a felszínen. Én félig-meddig kísérletből írtam ezt a regényt: meg tudom-e mutatni, át tudom-e adni egy ifjúsági sztoriban azt, hogy egy gimnáziumban hogyan alakítja a mindennapokat az egymásról feltételezett, előre megalkotott kép.

Van-e esélyünk megismerni a másikat, aki olyannyira távol áll a mi világunktól, és egyáltalán a másik engedi-e, hogy kialakuljon egy közös nevező, vagy teljes mértékben elzárkózik? Mindezt a kamaszkor kellős közepén, egy tipizált magyar kisvárosban? Ilyen kérdésekre kerestem a választ írás közben.

A Tükörlelkek egyébként két részes lesz, a folytatáson még dolgozom, előreláthatólag jövőre jelenik meg. Bízom benne, hogy a tinik szeretni fogják a történetet, és valamennyire magukra ismernek Orsi és Kriszti karakterében. Szívesen ajánlom a regényt az szülőknek és a tanároknak is, szerintem mindenki talál benne olyan motívumot, amit igazán a magáénak érezhet.

Tükörlelkek fülszöveg:

Kriszti és Orsi nem is lehetnének különbözőbbek.

A végzős Péterfi Krisztina mintadiák. Színötös mindenből, illemtudó, népszerű lány, a szülei szeme fénye. Legalábbis kívülről ez látszik. Olyan titkai és gondolatai vannak, amelyeket még önmagának sem mer bevallani, nemhogy a szüleinek vagy a környezetében bárkinek is. De, mint tudjuk, a titkok egyfolytában azért küzdenek, hogy előbb-utóbb felszínre kerülhessenek…

Fekete Orsolyát úgy becézik: Tragédia. Ő az a lány, aki a saját rettenetes, kibírhatatlan stílusába és az üvöltő metálzenébe menekül a problémái elől. A lány, akinek mindenki ismeri a titkát, de a teljes igazságot csak ő és a legjobb barátja, Eszter tudja. A lány, aki verekszik, cigizik, káromkodik, és úgy általában háborúban áll az egész világgal, és aki hosszú évek óta küszködik az egyszerű emberi kapcsolatokkal. De ez változhat, csak kell valaki, aki segít neki ebben...